Amennyiben élhető nyugdíjas évekre vágyik, netán önmaga szeretné meghatározni, hogy mikortól és nem pedig az állam kegyeire bízni, akkor ennek a pénzügyi alapjait még most tudja megteremteni.
Mivel az állami nyugdíj-rendszerek világszerte az aktuális befizetéseket folyósítják a nyugdíjakra, szinte mindenhol (Magyarországon meg különösképpen) az alábbi ábrán látható aránytalanság kezd kibontakozni:
A korhatáremelés folyamata:
Születési év |
Nyugdíj-korhatár |
Nyugdíjba vonulás éve |
1951 |
62 |
2013 |
1952 |
62,5 |
2014,5 |
1953 |
63 |
2016 |
1954 |
63,5 |
2017,5 |
1955 |
64 |
2019 |
1956 |
64,5 |
2020,5 |
1957 |
65 |
2022 |
Önmagában az, hogy elérjük a nyugdíjkorhatárt, még nem elég, hiszen legalább 20 év igazolt munkaviszonyunknak meg kell lennie. De még a résznyugdíjhoz is legalább 15 év kell.
Mi várható 2013 után:
Az alábbi táblázat mutatja, hogy nyugdíjasként a jövedelmünk hány százalékára számíthatunk, amikor a postás először csenget majd.
A fiatalok még túl távolinak érzik az öregedést ahhoz, hogy már most elkezdjenek nyugdíjas éveikre előre takarékoskodni. A legnagyobb fogyasztónak kikiáltott fiatalokban az érettségi megszerzésével együtt kellene tudatosítani az elő takarékosság fontosságát is. A munkavállalók számának magasan tartásával elérhető, hogy az egyre sokasodó öregkorúak ellátását az aktív munkavállalók járulékaiból fedezhessék. A baj csak az, hogy nincs munkahely, és ha lenne, akkor is tény, hogy társadalmunk gyors ütemben öregszik. Az ideális korfa fenyő, vagy mondjuk egyenlőszárú háromszög alakú. 1900-ban ez így is volt magyarországon. Az alábbi ábrán jól látszik, hogy ez szépen fejre áll, tehát jóval több lesz az idős nyugdíjas, mint a fiatal járulékfizető.
Mégis ezen megcáfolhatatlan tények ellenére:
Az embereket nem érdekli, hogy mennyi pénzből kell megélniük majd nyugdíjas korukban. Ennek több oka van:
· úgy gondolják, hogy az állam megoldja a problémát
· úgy gondolják, hogy mindig erősek és munkaképesek lesznek. Nem számolnak azzal, hogy ők is öregszenek vagy esetleges betegségekkel, balesetekkel
· nincsenek ahhoz hozzászokva, hogy távoli jövőbe tekintve ennyire előre gondolkodjanak
· nem gondolnak bele, hogy hány évet is fognak leélni nyugdíjasként ezért úgy gondolják, hogy elegendő megtakarítással rendelkeznek
· összességében egyáltalán nincsenek tisztában a helyzetükkel
· több mint egy millió embernek eleve nem is lesz nyugdíja, hiszen nem lesz rá jogosultsága
Az egyes pillérekről röviden:
Ne felejtsük el, hogy az állami kasszában nincs vagyonkezelés, a befizetett pénz sohasem lesz a miénk, hiszen felosztó-kirovó elven működik. Továbbra is az az álláspontom, hogy aki tisztességes nyugdíjat szeretne, az időben készítsen személyre szabott nyugdíjtervet magának.
Az elmúlt hetek nyugdíj-átalakítás körüli vitái világossá tették: az öngondoskodás nem megkerülhető, ha nem kívánunk nyugdíjas éveinkben jelentős életszínvonal-eséssel szembenézni.
A hosszú távú megtakarítási formák közötti választás azonban legalább olyan dilemmák elé állítja a fogyasztót, mint amikor autót választ: mindegyik modellnek megvannak a vonzó és hátrányos oldalai.
A hosszú távú hazai megtakarítási lehetőségek jelenlegi palettája alapvetően négy elemre épülhet. Az önkéntes nyugdíjpénztárakra, a nyugdíj-előtakarékossági számlára (NYESZ), a tartós befektetési számlára, illetve ide sorolható a befektetési egységhez kötött (unit-linked) életbiztosítás is.
A ténylegesen a nyugdíjas évekre felhalmozni kívánó állampolgároknak az előbbi kettőből érdemes választaniuk. Aki előbb kívánna megtakarításához hozzájutni, és nagyobb, de nem előre tervezhető összegű befektetéseket szeretne elhelyezni, annak inkább az utóbbi kettő javasolható. Aki munkáltatóját is képes bevonni megtakarításai finanszírozásába, annak érdemes az önkéntes pénztári, vagy a biztosítási megtakarításban gondolkodnia.
A fenti megtakarítások valóban a hosszútávra szóló elkötelezettségre építenek, hiszen mind a NYESZ-re, mind az önkéntes pénztárra igaz, hogy az azokon felhalmozódó megtakarításokra a legkedvezőbb feltételekkel a nyugdíjkorhatár elérését követően, de legalább 20 éves türelmi periódus után lehet hozzájutni.
Nagyobb szabadságot enged a biztosítási forma, amelynek hozama már 10 éves időtáv után adómentesen elérhető. A TBSZ, amely már 5 év után kamatadó mentes hozamot biztosít tulajdonosa számára, és ekkor már a teljes megtakarítás is elérhetővé válik, de 5 év után azért nagy hozamokra ne számítsunk, de ami ennél fontosabb, hogy ha kivesszük a pénzünket, akkor marad a farhát nyugdíjas korra.
Szeretne élni az adókedvezményekkel?
Az adórendszeren keresztüli ösztönzők igénybevétele sem elvetendő szempont. Amennyiben a magánszemély nettó jövedelméből takarékoskodik, ehhez adókedvezmény is társulhat, a nyugdíjkorhatárt 2020 után elérők befizetéseik után a személyi jövedelemadójuk 20%-át, de legfeljebb 100 ezer forint jóváírását kérhetik nyugdíjpénztári, vagy NYESZ számlájukon. A TBSZ esetében a kamatadó spórolható meg, amennyiben a befektetés évét követő öt évig a megtakarítás háborítatlan marad, adómentes lesz az elért hozam, mely annyi amennyi. Ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni a befektetések menüpontot.
Milyen terhek kapcsolódnak a hozamokhoz?
NYESZ esetében a számlán lévő eszközök hozama (jellemzően árfolyamnyereség) az osztalék kivételével adómentes. Amennyiben a magánszemély a számláján lévő követelés összegét nem nyugdíjszolgáltatásként kívánja igénybe venni, akkor az osztalék kivételével az elért hozamot egyéb összevonandó jövedelemként le kell adózni, illetve az adóhatóság által jóváírt összeget is 20%-kal növelten kell visszafizetni.
A tartós befektetési számlára csak a befektetés első évében lehet újabb megtakarításokat elhelyezni, a 3, illetve 5 éves ciklus alatt nem, azonban a hozamhoz 5 év elteltével kamatadó nélkül juthatunk hozzá.
A nyugdíjpénztári forma esetén a megtakarításhoz adómentesen akkor lehet hozzájutni, ha az adott összeg már legalább 20 éve a számlán található. A hozam viszont a 10. év után adómentesen hozzáférhető.
Bevonható-e a munkáltató az öngondoskodásba?
A cafeteria rendszerének hagyományos eleme az önkéntes pénztári megtakarítások támogatása. Ennek keretében a munkáltatók 19%-os teher mellett gondoskodhatnak munkavállalóikról, a minimálbér 50%-a erejéig. Bevonható még a munkaadó a biztosítási típusú megtakarításokba, amennyiben csoportok szerint alakítja ki a biztosítottak körét (Csoportos életbiztosítás). Így a terhek mértékét a nettó juttatásra vetítve 51,17%-ra sikerül redukálni szemben a kifizetett nettó bért meghaladóan felmerülő, annak 104,26%-át elérő adó és járulékkötelezettséggel.
Lehet választani, hogy most apránként félreteszünk, mely valójában annyira nem is megterhelő, mint ahogyan azt állítjuk, vagy marad a csirkefarhát és a gáztűzhely mellett melegedés.